Maroshévíz története
Egy moldvai szállástól a Felső-Maros mente fő városáig —
458 év fakereskedés, tutajozás, fürdőhagyomány és nemesi családi örökség
Forrás: marosheviz.info
Egy moldvai szállástól a Felső-Maros mente fő városáig
Maroshévíz története több mint 800 éve nyúlik vissza: az első írásos említés a térségről 1228-ból származik, a település formális alapítása pedig 1567-ben történt. A város neve az évszázadok során többször változott — Taplócza, Toplicza, Gyergyó-Toplicza, Oláh-Toplicza, majd 1907-től Maroshévíz —, történelme pedig a tutajozók, nemesi családok, fürdőlátogatók és nagy szülöttek hagyományait egyesíti.
Az alapítás története
A térség 1228-ig Simon helytartó (bán) birtoka volt, majd a Bánffy család tulajdonába került, akik a hatalmas kiterjedésű területet 1945-ig képesek voltak megtartani.
A települést 1567-ben Petrichevich Horváth Kozma marosvécsi várnagy alapította a Bánffy Pál által birtokolt területre. Kozma három moldvai családot telepített le, és a kis falunak a Taplócza nevet adta.
A Petrichevich-Horváth család dalmáciai eredetű horvát nemesi család volt, amely 1548-ban telepedett le Erdélyben. Maga Kozma (1523–1590) fogarasi főkapitány, fejedelmi tanácsos és Báthory István erdélyi fejedelem bizalmas embere volt.
1658-ban a fiatal Gyergyó-Topliczát moldvai csapatok pusztították el Pintea vezetésével. 1660 után a Bánffyak 391 fogarasi származású román jobbágy családot telepítettek Dédáról Topliczára — ezzel hozták létre a település máig megőrződött vegyes etnikai jellegét.
A Maros felső folyása · A város a folyó völgyében jött létre
A tutajozás kora — a város gazdasági aranykora
A maroshévízi gazdaság igazi fellendülése 1710 körül kezdődött, amikor megindult a tutajozás a Maroson. Ez nemcsak helyi jelentőségű iparág volt — Maroshévíz a Felső-Maros mente egyik legjelentősebb fakereskedelmi és tutajos központjává vált.
Fakitermelés
A környező Kelemen- és Görgényi-havasok fenyőerdei kifogyhatatlan nyersanyagot kínáltak. A téli fakitermelést tavasszal a folyón való szállítás követte.
Tutajozás
A vágott fát tutajokká kötötték össze, és a Maros megduzzadt tavaszi vizén úsztatták le. Maroshévíz volt az egyik első tutajkikötő, ahol összeálltak a szállítmányok.
Az Urmánczy-vagyon
Az Urmánczy-családnak két tutajkikötője is volt Maroshévízen. Ez a tutajos jövedelem alapozta meg a család vagyonát, amelyből később a kastélyt is építették.
„Toplicza a Maros partján, a havasok közt fekszik, Gyergyó felől. a tutajozás első kikötő helye."
Rákóczi György és a fürdőkultúra kezdete
A Bánffy-fürdő — itt jártak az erdélyi fejedelmek is
A maroshévízi mezotermális ásványvizek híre már a 17. században messze túljutott a kis település határain. I. Rákóczi György, Erdély fejedelme 1638-ban személyesen kereste fel a forrásokat — ezt a látogatást egy hivatalos dokumentum is bizonyítja.
A fejedelem Siklósi Mihálynak küldött instrukciójának keltezése ugyanis fennmaradt: „in Thermis Gyergyoiensibus" — azaz „a gyergyói meleg fürdőkből". Ez az első dokumentált bizonyíték arra, hogy a város fürdői már a 17. században is híresek voltak.
Több mint egy évszázaddal később, 1762-ben Buccow Adolf Miklós tábornok, az Erdélyi hadsereg főparancsnoka is felkereste a gyógyforrásokat. Maroshévíz fürdővárosi múltja tehát folytonos és négyszáz éves.
A fürdő körül a Bánffy és az Urmánczy család alakította ki a hagyományos fürdőtelepeket — előbbi 720 éven át birtokolta a saját forrásait, utóbbi pedig 1870-ben vette meg a szárhegyi Lázár családtól.
Az Urmánczy-család — a város építészeti motorja
A magyarörmény Urmánczy-család az iráni Urmia-tó környékéről származott, és a 19. század elején, 1830–1836 között telepedett le Maroshévízen. A 19–20. század folyamán a város szinte minden jelentős építkezésében szerepük volt.
Kezdetben vegyeskereskedéssel foglalkoztak, később erdőket vásároltak fel. Két tutajkikötőjük volt Maroshévízen. A fakereskedelmi vagyon adta az alapot a későbbi építkezésekhez. A Trianon előtt 10 000 hektár erdejük volt.
1870 körül megvásárolták az Urmánczy-fürdőt a szárhegyi gróf Lázár családtól — a fürdő addigi 1818-as Lázár-féle bejárata így átkerült az új tulajdonosokhoz. 1940-re kiépítették a mai olimpiai medencét is.
Urmánczy Jeromos a Gyergyószentmiklós–Déda vasútszakasz eladásából származó pénzből építtette a kastélyt. Tervező: Giacomuzzi Virgilio tiroli építész. Erdély egyetlen szecessziós kastélya.
Urmánczy Nándor (1868–1940) tizenhat éven át, 1902–1918 között volt a körzet országgyűlési képviselője — egyformán képviselve a magyar és román lakosságot. 1918-ban rövid időre kormánybiztos lett.
Híres szülöttek
Maroshévíz egy különleges egybeesés szülővárosa: ugyanabban az évben — 1868-ban — két olyan személyiség is itt született, akik később döntő hatást gyakoroltak Magyarország, illetve Románia 20. századi politikájára.
Maroshévízen született és itt is temették el. Tizenhat éven át (1902–1918) országgyűlési képviselő. Az Ereklyés Országzászló mozgalom megalapítója és örökös elnöke — a Trianon utáni magyar emlékezet egyik kulcsfigurája. Élete végét az Urmánczy-kastély víztornyában töltötte.
Elie Cristea néven született egy parasztcsalád gyermekeként. Románia első ortodox pátriárkája (1925-től) és miniszterelnöke 1938–1939 között II. Károly király rendeleti kormánya alatt. A maroshévízi Szent Illés kolostor alapítója (1928).
Maroshévíz egyedülálló módon egy magyar és egy román nemzeti kulcsfigurát is adott a 20. század első felének — Urmánczy Nándor a magyar revíziós mozgalom egyik motorja, Miron Cristea pedig a román ortodox egyház modern kori vezetője és államférfija lett.
Várostól a municípiumig
A 20. század folyamán Maroshévíz fokozatosan emelkedett a községi rangból a városi, majd a municípiumi szintre. Ez a fejlődés tükrözte a település gazdasági és kulturális gyarapodását.
Maroshévíz név
A település 1907. január 1-jétől hivatalosan a Maroshévíz nevet viseli. A korábbi nevek: Taplócza, Toplicza, Gyergyó-Toplicza, 1861-től Oláh-Toplicza.
Trianon és román név
A trianoni békeszerződés után Romániához került. Az új hivatalos név: Toplița Română. 1910-ben 7388 lakosából 4194 román és 2414 magyar volt.
Második bécsi döntés
Az 1940-es bécsi döntéssel Észak-Erdély Magyarországhoz kerül, és vele Maroshévíz is. 1944-ig magyar fennhatóság alatt áll, majd újra román terület.
Várossá nyilvánítás
A kommunista korszak első éveiben Maroshévíz hivatalosan várossá vált. Egy ideig a Magyar Autonóm Tartomány része volt, majd 1968-tól Hargita megyébe sorolták.
Municípiumi rang
2002-ben municípiumi rangra emelkedett. Akkori lakossága 15 880 fő: 11 291 román, 4039 magyar, 486 cigány és 15 német. Hargita megye északi régióközpontja.
Tudtad?
Maroshévíz egy különleges egybeesés szülővárosa: 1868-ban két fontos személyiség is itt született — Urmánczy Nándor magyar politikus és Miron Cristea, Románia első ortodox pátriárkája.
A város neve négy alkalommal változott meg: Taplócza → Toplicza → Gyergyó-Toplicza → Oláh-Toplicza (1861) → Maroshévíz (1907) → Toplița Română (1918). A magyar és a román név is „hévízforrást" jelent.
1785-ben, II. József európai népszámlálásakor Topliczán 227 gazdaságot jegyeztek — a legtöbb család Bornemissza János báróé (52), Kemény Simon báróé (30) és Teleki Mihály grófé (18) volt.
Az I. világháborúban véres harcok zajlottak a környéken. A Székpataki román emlékműben 771 katonát, a Zsákhegyi Magyar Hősök temetőjében 450 katonát temettek el — egy 800 méteres körzeten belül.